Szeretem a férjem

A lélek dolgai

A babák hite

2015. augusztus 30. 18:19 - Jantek Gyöngyvér

Hajnal van. Kint már lassan felkel a nap, a szomszédban kakas kukorékol. Arra ébredek, hogy a kisfiam mellettem fészkelődik. Még alszik, a szeme csukva, de már komoly küzdelmet folytat a kispárnával. Még csak négy hónapos, nem ura teljesen a mozdulatainak, megfordulni nem tud még, éppcsak hátáról az oldalára. A párna nehéz, felnőtt méret, az enyém. Mindez őt nem zavarja, nem tudja, hogy túlerővel áll szemben.

2014_07_25_0906_copy_1.jpgOldalra fordítja a fejét, a szájával keresi a reggelit, talán a párnától remél egy kis tejet. Nem éri el, tovább matat, a kezeit is használja a cél érdekében. Próbálja a párnát a szájához húzni, végre eléri a huzat csücskét, rágcsálni, cumizni kezdi. Pár másodpercnyi siker, aztán a párna arrébb csúszik; a fiam nem elég erős, hogy megtartsa azt a szájánál. Végül felordít, én persze résen vagyok, egy ideje már figyelem a küzdelmét. Odabújok mellé, a párna helyére fekszem, közelebb húzom magamhoz, átkarolom. Ő is dolgozik, a szájával ismét cuppog, keres, felém fordul. Már érzi a tej illatát. Pár másodperc, és mohón eszik, a szeme továbbra is csukva.

A fiam elérte a célját. Én pedig arra gondolok eközben, hogy milyen erős hite van már most. Pontosabban még most. Nem tudom, hogy így születnek-e a babák, vagy ez szerzett tulajdonság, de számomra csodálatos, ahogy az élethez hozzáállnak. Mert mi is történt ma reggel? Ő éhes lett, és teljesen biztos volt abban, hogy kap enni. Küzdött, dolgozott, próbálkozott, aztán mikor egyedül nem járt sikerrel, felsírt, és végül megkapta, amire vágyott.

Minden nyöszörgés, sírás, egészséges ordítás mögött igazi hit van. Hit, hogy nincs lehetetlen kérés. Éhes vagyok, enni kapok. Ha szomjas, inni. Ha fázom, betakarnak, ha csíp a pelenka tartalma, tisztába tesznek. Ha ölelésre vágyom, megkapom. Ha jól esne a ringatás, azt is. Érdekel a világ, lesz, aki megmutatja.

Persze tudom, el lehet ezt rontani. De mégis, csodálatos az a lehetőség, erő, ami a kicsikben rejlik. Ha az évek során képesek lennénk megőrizni bennük ezt a hitet, ha beléjük tudnánk plántálni egy jó adag empátiát, mások iránti érzékenységet, ha egészséges értékrend társulna mindehhez, azt hiszem a gyerekeink hegyeket tudnának megmozgatni. Na megyek, megölelgetem kicsit.
2014_07_25_0994-2_copy.jpg

komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása