Szeretem a férjem

A lélek dolgai

Egymásra hangolva - hogyan őrizhetjük meg a szerelmet?

2016. február 12. 14:34 - Jantek Gyöngyvér

Általában nem szeretem azokat az elméleteket, amik mindenre magyarázatot kínálnak. Sőt. Ki nem állhatom, ha a bonyolult emberi kapcsolatokat néhány egyszerű elv felvázolásával elintézettnek tekintik, de most még ezt is megbocsátom.

Gary Chapman könyve röviden és közérthetően ad választ azokra a sokak által és sokszor feltett kérdésekre, hogy miért is múlik el a szerelem, miért mennek tönkre a házasságok, miért nem ért meg a párom, miért nem érzem, hogy a másik szeret, és a többi... És bár a könyv alcíme (Öt szeretetnyelv a házasságban) azt sugallhatja, hogy a könyv kizárólag házasoknak szól, valójában azt hiszem, hogy minden emberi kapcsolat lényegére és működésére sikerül rávilágítania, tehát nem csak azok számára érdekes és hasznos olvasmány, akik kezén már ott virít a jegygyűrű.

A szerző valóban az alapoknál kezdi: a szeretetnél. Mindegyikünk alapvető igénye, hogy szeressenek és feltételek nélkül elfogadjanak, hogy tartozzunk valakihez.

Gyermekként elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez ezek megléte, a szeretet hiánya képes a legnagyobb kárt okozni az életünkben, kortól, nemtől, kultúrától függetlenül. 

Dr. Ross Campbell, gyermekpszichiáter szerint minden gyerekben van egy „szeretet-tank”, aminek meg kell telnie szeretettel, ha a tank tele van, a gyerek kiegyensúlyozott lesz, azonban ha kiürül, a gyerek rosszalkodni kezd. „A gyermekek helytelen viselkedésének hátterében nagyrészt a szeretet utáni kielégítetlen sóvárgás rejlik.”(16. o.).

Persze nincs okunk azt hinni, hogy csak addig igényeljük a szeretet és elfogadást, amíg be nem töltjük a 18. életévünket. És ahogy a gyerekek rosszalkodni kezdenek, mikor érzik, hogy a szeretet-tankjuk kezd kiürülni, mi is valahogy hasonlóan teszünk: házsártosak leszünk, veszekszünk a másikkal, vagy éppen keresztül nézünk rajta, drámai jeleneteket rendezünk a fogkrémes tubus és a WC-ülőke körül, és a listát mindenki magában folytathatja...

Mindenki boldogságra és szerető társra vágyik. Amikor szerelmesek leszünk, el sem tudjuk képzelni, hogy valaha mást is képesek lennénk szeretni. A másikat hibátlannak látjuk, a kezdeti találkozásokkor pillangók repkednek a gyomrunkban, semmi másra nem tudunk gondolni, csak a kedvesünkre. A szerelem megszállottjai leszünk. Azonban ez az érzés nem tart örökké.2867696607_be3d79328b_o.jpg

Dr. Dorothy Tennov pszichológus hosszú távon tanulmányozta a szerelem jelenségét, és arra jutott, hogy ez a „megszállott” és euforikus időszak átlagosan két évig tart. Eddig áltatjuk magunkat azzal, hogy minden önzésünket félretéve tudjuk majd odaadóan szeretni a másikat, hogy nem lennénk képesek fájdalmat okozni neki, hogy mindenben egyetértünk. Aztán a láz elmúltával énünk új erőre kap, és ezt nem is mulasztjuk el kifejezni: megkezdődnek a hétköznapok harcai a távkapcsolóért és az utolsó szó jogáért.

A pár tagjai ilyenkor válaszút elé állnak: vagy továbblépnek újabb szerelmet keresve, vagy boldogtalanul élik le egymás mellett az életüket. A szerző szerint van egy harmadik megoldás is:

„A szerelem élményét valódi jelentőségének megfelelően – átmeneti érzelmi magaslatként - kell felfognunk, s ennek elcsitultával az „igazi szeretet” útján kell továbbhaladnunk házastársunkkal együtt. Ez a szeretet is át van szőve érzelmekkel, de a szerelmi lázzal járó megszállottság helyett értelem és érzelem összhangja jellemzi. Akaratunknak is része van benne, önfegyelmet igényel, és elismeri a személyes fejlődés szükségességét. Nem az az alapvető érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy a társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem az értelmi és akarati világban gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.” (29. o.)

Tegyük fel, hogy elhatározzuk, a szerelmi láz elmúltával is kitartunk társunk mellett, felismerjük, hogy nekünk is, a másiknak is szeretetre van szüksége, és igyekszünk is kedvesünknek kifejezni, hogy szeretjük. Miért van az mégis, hogy hiába várja minden este ragyogó lakásban finom vacsorával a nő a férfit, hiába vesz minden nap ajándékot a férfi a nőnek, mégis mindketten úgy érzik, valamiért nem működik a dolog. Minden igyekezetük ellenére, a szeretet egyre fogy a tankban.

Ez a kérdés elvezet a könyv tulajdonképpeni lényegéhez, a szeretet-nyelvek témájához.

Jantek Gyöngyvér, pszichológus írása

komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.