Mennek az évek, mit mennek, harminc fölött inkább szaladnak. Január van, egy pillanat és már virágoznak megint a fák. Egyik nap még kopasz ágak bámulnak be az ablakon, másnap reggel már zöld rügyek, fehér vagy rózsaszín virágok köszönnek ránk. Kamaszkorom óta próbálom a két véglet között megragadni valahogy az átmenetet, de 15 éve nem járok sikerrel. Talán nem figyelek eléggé, vagy az átmenet emberi szemmel nem megragadható? Még egy szempillantás, és itt lesz a tavasz, aztán már izzadunk a nyárban. Szomorkodunk, hogy vége a szabadságnak, kezdődik az iskola. A hipermarketek már vakáció közepén az orrunk alá dörgölik a tanévkezdést, a bejáratnál füzetekbe és iskolatáskákba botlunk. Újabb figyelmeztetés az idő múlására. Ősz, lehullanak a falevelek, elővesszük a pulcsikat, eltesszük a nyári ruhákat. Hó elvétve esik, várjuk a karácsonyt, itt a karácsony, elmúlt a karácsony, szilveszter, durrogtatnak, BUÉK, nektek is BUÉK. Aztán kezdődik elölről.