Sokarcú kreativitás

A kreativitás az egyik legizgalmasabb emberi tulajdonság, melynek eredményei, gyümölcsei térben és időben is körülvesznek bennünket. A számítógép, amin ezt a cikket írom, a könyvek és tanulmányok, amik a következő sorokat inspirálták, a villanyfény, ami nélkül naplemente után nem tudnánk dolgozni, a zene, amit hallgatok, a Picasso reprodukció, ami az asztalom felett lóg – mind a kreativitás, eredetiség és leleményesség bizonyítékai.

A kreativitás a 21. század egyik hívószava, munkahirdetések és ajánlatok soraiban látjuk, kreatív írást tanulhatunk tanfolyamokon, a technológiai újítások versenyében a kreatív szakemberek munkáján dollármilliárdok múlnak. Egy lekerekített telefonsarok, egy védjeggyé váló forma, egy újszerű hangzás, egy gyorsabb processzor hírnevet és sikert jelent. Kreativitást várnak el a legporoszosabb berendezkedésű vidéki általános iskolákban is (jelentsen ez bármit is), kreatívnak tartjuk magunkat, ha sikerül a családunknak egy szép tortát sütnünk saját recept szerint, vagy ha meg tudjuk javítani az autónkat egy kávéfőző szűrőjének segítségével. A közbeszédben sok mindent jelent tehát a kreativitás, a következőkben a pozitív pszichológia egyik legfontosabb képviselője, Csíkszentmihályi Mihály szemszögéből vizsgáljuk meg a témát.

A kreativitás új elmélete  

Csíkszentmihályi Mihály szerint a kreativitás rendszerszintű jelenség, mely nem pusztán az emberek fejében jelenik meg. Nem elég, hogy egy személy saját találmányát, művét kreatívnak tartsa, szükséges a szakértői környezet jóváhagyása és az eredmény elismerése is. A kreativitás három különböző típusát írja le a szerző. Ezek közül az első a hétköznapi értelemben vett kreativitás az érdekes, inspiráló, szokatlan gondolatokat kifejező személyekre vonatkozik, akik ugyanakkor nem járulnak hozzá maradandóan a kultúra valamely szintjéhez, nem alkotnak igazán maradandót. A második típusba az „egyénileg kreatívok” tartoznak, akik eredeti módon fogják fel a világot, érdekes következtetéseik vannak, ám legfeljebb közvetlen környezetükre vannak hatással. A minden fenntartás nélkül (nagybetűvel) Kreatívnak tartott személyek olyan eredményt értek el saját területükön belül, mely nagy hatást gyakorolt az egész kultúra alakulására (pl. Einstein, Da Vinci). Ugyanakkor nem kritérium, hogy ezek a Kreatív személyek egyben viccesek, érdekesek, kellemesek, „briliánsak” legyenek. Ami kiemeli őket a hétköznapok szürkeségéből, az a kiemelkedő teljesítményük. Csíkszentmihályi Kreativitás című könyvében ilyen kiemelkedő személyekkel készített interjúk, vizsgálatok alapján vázolja fel, hogy mit is gondol ő kreativitásnak. A nagybetűs-kreatívok életének mélyebb megismerése a hétköznapok emberére is inspirálóan hathat.

Ha a kreatív személyek jellemzői érdekelnek leginkább, tekerj a cikk utolsó részére. Ha komolyan kíváncsi vagy, olvass tovább!

A kreativitás rendszermodellje – „nagybetűs kreatívok”

Csíkszentmihályi szerint a kreativitás megértéséhez három fontos tényező vizsgálata szükséges:

1. Az első a tartomány, mely szimbolikus szabályok és folyamatok rendszere, ilyen például a matematika, a zene, a festészet.

2. A második komponens a szakértői kör. Olyan fontos, elismert és nagy tudású személyek tartoznak ide, akik az adott tartomány kapuőreiként eldönthetik, hogy egy új felfedezés vagy alkotás érdemes-e a figyelemre.

3. A harmadik összetevő az egyén, aki valamely alkotásával kivívja egy adott területen belül a szakértői kör elismerését.

„Kreativitás minden olyan tett, ötlet vagy termék, amely egy létező tartományt vagy megváltoztat, vagy új tartománnyá alakít át. A kreatív személy pedig az, akinek gondolatai vagy tettei megváltoztatnak valamely tartományt, vagy újat hoznak létre, méghozzá a felelős szakértői kör jóváhagyásával.” (38. oldal).

A rendszerelméletből több olyan állítás is következik, ami első hallásra, olvasásra ellentmond annak, amit intuitíve a kreativitásról gondolunk, sőt, annak is, ahogy sokan a pszichológia területén belül vizsgálják a kreativitást. Először is, ahogy már említettük, egy személy kizárólag akkor tekinthető kreatívnak, ha egy terület részeként ér el valamilyen eredményt, és azt el is ismeri a megfelelő szakértői kör. Nem lehet kreativitásról beszélni ezek szerint tehát akkor, ha egy gyerek tehetséges matematikából, de pl. nem sajátította el még kellő mértékben a terület ismereteit, szabályait. Ha esetleg erre mégis képes volna, de fiatal kora és a kellő kapcsolatok hiánya miatt nem tudja az általa létrehozottakat elismertetni a szakértői körrel, szintén nem beszélhetünk kreativitásról.

Csíkszentmihályi ennél talán még provokatívabb állítása, hogy az időzítés is fontos: tehát egy személy, amikor éppen nem ismerik el széleskörűen, nem képes az adott terület kapuőrein „átjutni”, nem tekinthető kreatívnak. Tehát pl. Raffaello vagy Van Gogh, mivel csak haláluk után vívták ki megérdemelt helyüket a festészet területén belül, életük során nem is tekinthetőek kreatívnak. Ez erősen ellentmond annak az elképzelésnek, miszerint ezek az emberek mindig is kreatívak voltak, csak megfelelő közönség és műértők híján nem ismerték fel zsenialitásukat. A szerző a reneszánsz időszakát hozza fel példának, ami jól mintázza a kulturális közeg, a megfelelő támogatók (szakértői körök) inspiráló hatását. A római kori szobrászat és építészet újrafelfedezése, a firenzei bankárok anyagi támogatása elengedhetetlen feltétele volt a festészet, szobrászat, építészet felviráhoztatásához. Természetesen szükség volt a kreatív művészekre is, mint Ghiberti, Donatello, Masaccio, ám az ő tudásuk és tehetségük nem tudott volna megtermékenyülni a környezeti adottságok híján. Csíkszentmihályi szerint, amennyiben pusztán egyéni szinten vizsgáljuk a kreativitást, azt kellene feltételeznünk, hogy a XV. század eleji Firenzében valamilyen genetikai mutáció, vagy oktatási forradalom hatására kreatívabb gyerekek születtek, mint korábban vagy később, amit a szerző valószínűtlennek tart. Csíkszentmihályi beszédes példája segíthet megérteni, mit gondol ő erről:

 „Kreatívnak lenni talán ahhoz áll a legközelebb, mint amikor valaki egy autóbaleset áldozata lesz Van néhány olyan tulajdonság, amely növeli a baleset valószínűségét, például az, ha valaki fiatal és férfi, azonban pusztán a vezető tulajdonságai alapján nem tudjuk megmagyarázni az autóbaleseteket…. A balesetek, akár a kreativitás, rendszerek, és nem egyének tulajdonságai.” (56. oldal).

A kreatív személy 10 legfontosabb jellemzője

Csíkszentmihályi szerint nincs olyan sajátos vonáskészlet, amellyel rendelkezni kell ahhoz, hogy valaki kreatívvá válhasson (erről egyébként erősen megoszlanak a kutatók véleményei). Lehet valaki boldog és extravertált, vagy élhet szerzetesi életmódot, lehet kellemes társasági ember és mogorva remete is: a lényeg, hogy a személy a már felvázolt „szabályok szerint játsszon”.

Ettől függetlenül Csíkszentmihályi kiemel néhány olyan tényezőt, ami valószínűsítheti a kreatív sikert. Az első fontos vonás valamiféle genetikai prediszpozíció, mely érzékenyebbé teszi a személyt egy adott tartományra. A második, rendkívül fontos és általános jellemző az átlagosnál nagyobb mértékű kíváncsiság, a folyamatos érdeklődés, rácsodálkozás a dolgok mikéntjére. A tapasztalok iránti nyitottság elengedhetetlen feltétele az újszerű felismeréseknek. A tartományhoz való hozzáférést említi harmadikként, mely nagymértékben külső tényezők (családi háttér, anyagi lehetőségek, szerencse) által meghatározott. Természetesen vannak olyan személyek, akik a rossz körülmények és akadályok ellenére is kiharcolják maguknak a szükséges feltételeket. Negyedik elem a szakértői körhöz való hozzáférés, mely szintén nagymértékben függ személyen kívül álló okoktól.

A képen Hiromi Uehara, virtuóz zongoraművész

Bár Csíkszentmihályi vonakodik attól, hogy csak a kreatív emberekre jellemző általános jellemvonásokat tárgyaljon, tapasztalatai alapján a komplexitás az, amiben eltérnek az átlagos emberektől. Olyan gondolatokat és viselkedést tudnak ötvözni magukban, amelyek a többi embernél többnyire elkülönülnek egymástól. A kreatív személy képes a helyzet kívánalmaitól függően rugalmasan váltani az egyes szélsőségek között, és ennek ellenére nem válik a viselkedése bizarrá, szélsőségessé vagy kiszámíthatatlanná. Ezek az ellentétes pólusok integrálódnak a személyiségükben, énazonosak, nem okoznak belső konfliktust. Csíkszentmihályi 10 ellentétes vonáspárt taglal, ami szerinte különösen jellemző a kreatív személyekre:

1. A kreatív személyeknek sok energiájuk van, tevékenyek és aktívak, de tudnak lazítani, pihenni is. Erejüket saját belső ritmusuk, és a körülmények által támasztott igények szerint rugalmasan tudják beosztani és szabályozni.

2. A kreatív személyek általában egyszerre okosak és naivak. Az intelligencia egy bizonyos szintje úgy tűnik elengedhetetlen feltétele a kreatív teljesítménynek, ez a határvonal kb. 120 IQ pontnál húzható meg. A kreatív személy képes a divergens és a konvergens gondolkodásra egyaránt. Naivitás alatt a dolgokra való rácsodálkozást, nyitottságot, gyermekiességet érti Csíkszentmihályi, mely szerinte szintén ezen személyek sajátja.

3. Játékosság és fegyelem, felelősség és felelőtlenség kombinációja. A felfedezés izgalma, a sokszor elsőre nem összeillő asszociációk összekötése egyfajta játékosságot igényel, ami egyes kreatív egyének viselkedésének könnyedségében is megnyilvánulhat. Ugyanakkor az ötletek kidolgozása, tesztelése, kivitelezése kemény munkával jár, amihez hatalmas önfegyelem szükséges.

4. A kreatív egyéniségre gyakran a képzelet és fantázia, valamint a realitás, földhözragadtság kettőssége jellemző. Ahhoz, hogy valami újat, akár a jelenleg érvényes szabályokat és törvényszerűségeket, szokásokat meghaladó alkotást tudjon valaki létrehozni, sokszor képesnek kell lennie az ismert valóságtól elrugaszkodni. Ugyanakkor az igazi újítók esetében ekkor is jelen van a realitás követelményeinek való megfelelés, hiszen sokszor bebizonyosodik, hogy elgondolásaik igazak, a valóságban gyökereznek, csak addig nem kerültek felismerésre.

5. A kreatív személyek az extravertált-introvertált dimenzió mindkét pólusát magukban hordozzák. Míg a legtöbb személy esetében az extraverzió-introverzió az egyik legstabilabb személyiségvonást jelenti, Csíkszentmihályi szerint a mintájában szereplő kreatív személyekre mindkét véglet jellemző. A szakértői körökhöz való hozzáférés, az alkotótársak inspiráló és kritikus megfigyelései nélkül a kreatív folyamat megakad, éppen ezért még az egyébként befelé forduló személyeknek is szüksége van időnként az intenzív társas interakciókra.

6. Szerénység és büszkeség együttese: a kreatív személyek sokak várakozásával szemben szerények, nem fennhéjázóak vagy nagyképűek Tisztában vannak azzal, hogy „óriások vállán állnak”, éppen hatalmas ismeretanyagukból fakadóan tudják, hogy teljesítményük egy nagy egészhez való kisebb hozzájárulás, mely mások teljesítménye nélkül nem jöhetett volna létre. Emellett az is világos számukra, hogy egyéni teljesítményükben a szerencsének is nagy szerepe van (jókor lenni jó helyen). Bár fontosak számukra korábbi eredményeik, a jövőre koncentrálnak, és ez jobban leköti őket a dicső múlton való rágódásnál. Emellett tisztában vannak eredményeik jelentőségével, azzal, hogy ez kiemeli őket a szürke átlagemberek tömegéből, és ez magabiztossággal és egyfajta büszkeséggel tölti el őket.

7. Pszichológiai androgínia: „a személynek arra a képességére utal, hogy nemtől függetlenül egyszerre tud agresszív és gondoskodó, érzékeny és rideg, domináns és szubmisszív lenni” (78. oldal). A kreatív fiatalok maszkulinitás/feminitás kérdőíven az átlagostól eltérő eredményt adnak: a fiúk feminimebbek, a lányok dominánsabbak. A kreatívabb személyek gazdagabb válaszrepertoárral rendelkeznek, mert a másik nemre jellemző egyes tulajdonságokat is birtokolják, miközben hűek maradnak saját biológiai nemükhöz is.

8. Tekintélytisztelet és lázadás: a rendszerelméletből következik, hogy a nagybetűs kreativitás feltétele az adott tartományban való alapos elmélyülés, a szabályrendszer tisztelete, a tekintélyek elfogadása, tehát egyfajta tekintélytisztelet és konzervativizmus. Ugyanakkor ahhoz, hogy valaki megújítsa saját területét, képesnek kell lenni lázadni a rendszer ellen, és felülírni a konvenciókat.

9. A munka szenvedélyes szeretete és objektivitás. A feladatokhoz, munkához való erőteljes kötődés az, ami miatt a nehézségekben is kitart valaki az általa választott pálya mellett, sőt, élvezi azt. Ugyanakkor feltétlenül szükséges a saját eredmények legalább megközelítőleg objektív vizsgálata, mert csak így lehetséges a kevésbé jó gondolatok, művek szelektálása.

10. Szenvedés és öröm kettőse. A kreatív személyek fokozott nyitottsága és érzékenysége sebezhetőbbé teszi őket a negatív eseményekkel szemben. Különösen a terméketlenség, az el nem ismertség, egy mű nem a várakozásoknak megfelelő fogadtatása érintheti érzékenyen ezeket a személyeket. Ugyanakkor az alkotás folyamata, vagy a sikeres alkotások felett érzett öröm is jelentő

Csíkszentmihályi szerint a fenti 10 ellentétpár írja le legjobban az úgynevezett nagybetűvel írandó kreatív személyeket. Ha nem is leszünk Mozartok, Hiromik, Zeiss Évák, Picassók, dolgozhatunk azon, hogy a hétköznapjainkban kreatívabbá váljunk, például a komplexitásra való törekvés által.

Szerző: Jantek Gyöngyvér, pszichológus

Pablo Picasso, Robert Capa fotója 

 Forrás: Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás - A Flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája (2009), Akadémiai Kiadó, Budapest