Szeretem a férjem

A lélek dolgai

Játékszerészet - Interjú Sebők Judittal, a Fércművek alkotójával

2015. október 23. 23:17 - Jantek Gyöngyvér

383217_285567688145078_1835915272_n.jpgSebők, alias Férc Jutka műhelyében egy macska, név szerint Garbó szunyókál. A garázsból kialakított alkotótérben nem bohém, gyakran művészeknek tulajdonított összevisszaság, hanem otthonos rend fogad. Egy nagy asztal, polcok, állványok ékszerekkel. Innen nőtte ki magát a hobbiként indult Fércművek „játékszerészetté”. Judit angoltanárból lett "hivatásos gombpréselő", második fia születése után váltott, és építette fel lépésről lépésre a vállalkozását. Műhelytitkok következnek.

Jantek Gyöngyvér: gyönyörűek ezek a szobrok, és ha jól sejtem, ez csak a gyűjteményed egy kis része, amit itt a műhelyben látok. Ez az új hobbid?

artdeco.pngSebők Judit, Fércművek: Igen, ez most a nagy szerelem. Igyekszem utánanézni minden darabnak, és próbálok minél többet megtudni az alkotóról. Azt szoktam mondani, hogy ha elolvasok egy könyvet és nagyon tetszik, akkor az is fontos nekem, hogy ki írta, minimum elolvasom az életrajzát is. Ezzel a Piroska és a Farkas figurával kezdődött az egész, megláttam, és szerelem volt első látásra.

Mi az ami kikapcsol téged? A Fércműveket szórakozásból kezdted el a gyerekek mellett, de gondolom a postázás, az ajánlott szelvények kitöltése nem kifejezetten élvezetes dolog.

Mindenben megpróbálom megtalálni azt, ami szórakoztat, a postázás során például az élvezem, hogy szépen megcímzem a borítékokat. Sok minden van persze, amit nem annyira szeret az ember. Ki szeret könyvelni, meg számlát írni? Nagyon sok mindent meg kellett tanulnom útközben. Amikor a webshop elindult, váratlan volt, hogy ekkora az érdeklődés. Akkor például gyorsan meg kellett tanulni a számlázó program használatát, átnézni a jogi hátteret és könyvelőhöz kellett járni. Mivel fontos volt nekem, megtanultam a számlázást, a képszerkesztést vagy a fotózást is.

A fotókat is te készíted?

Nem szokták elhinni, de igen. Volt régebben is gépem, de nem volt még nagy a szerelem.  A férjem fotózta a fiainkat is, ahogy cseperedtek és amikor felmerészkedtem a Meskára az első férceimmel, akkor is ő készítette a képeket, nem túl nagy lelkesedéssel. Meg kellett küzdenem azért, hogy itthon is komolyan vegyenek.

A gyerekek miatt volt ez probléma?

Nem, velük kapcsolatban inkább a lelkiismeret furdalás volt erős, hogy időt vesz el tőlük a Fércművek. Sosem lehet megtalálni a tökéletes egyensúlyt, bár törekedni lehet rá. A munkával is ez a helyzet: ha visszamentem volna tanítani, akkor még kevesebbet lát a családom. Ha innen nézem, akkor jobb ez a verzió, mert lehet, hogy az első években sok időt elvett tőlük a kezdő vállalkozás, de hosszútávon mégis megérte. Minden nap el tudok értük menni az iskolába, tudok ugrani, ha helyzet van és azt is könnyebb megoldani, hogyha beteg valaki. Amikor döcögősen mennek a dolgok, végiggondolom, hogy visszamennék- e dolgozni a havi fixért, de a válasz mindig: nem. Lehet, hogy tudnának fix fizetést és elfoglaltságot adni, de szabadságot nem.

11709654_873473202687854_7240806804088527000_n.jpg

Melyik volt az a pont, amikor kiléptél az ismeretlenbe?

Amikor vissza kellett volna menni Ambrus, a kisebbik fiam 3. születésnapja után dolgozni. Mire ő betöltötte a hármat, a Fércművek felívelt annyira, hogy a férjem is komolyan vette mint üzleti vállalkozást. Volt egy pont, amikor el kellett dönteni, hogy visszamegyek-e tanítani, hiszen az iskolának is tudnia kellett, hogy számíthat-e rám. Sokáig szerettem volna fele-fele időben tanítani és folytatni a vállalkozást, de ez naiv elképzelés volt. Egy félállás is egész embert követel, és akkor még ott a család is, egyszerűen nem működött volna. Jött a nagy levegő, leszállás a felhőről.

Amikor hobbiként elkezdted, már ott motoszkált benned, hogy ebből egyszer egy teljes állás is lehet?

Sok mindent Ambrusnak köszönhetünk, például miatta költöztünk kertes házba a 4. emeleti, lift nélküli lakásból. Mintha egy új élet kezdődött volna, a férjem is ekkor váltott munkahelyet, és lépett előre a maga ranglétráján. Ez a szeptember a saját útkeresésemmel telt. Nagyon jó anyukának lenni, én azt is megértem, ha valaki háztartásbeli akar lenni, az is bőven kitölti a 24 órát. Én viszont más szerepre is vágytam. Dolgozni mindenféleképpen szerettem volna, de kisgyerek mellett erre nem volt lehetőségem. Kapóra jött a fércművek. Álmomban sem gondoltam volna a kezdetekkor, hogy amivel kedvtelésből töltöm az időmet, az később  „teljes állás” lesz.  Szerintem meg is ijesztett volna a gondolat, hogy tudatosan építkezzek az indulástól. A szamárlétrát végig kellett járnom ezen az úton a vállalkozóvá válásig. És még bőven vannak előttem lépcsőfokok.

És hogy jött a varrás?

Ideköltöztünk szeptemberben, sok kisgyerek volt körülöttünk és kitaláltam, hogy én minden gyereknek varrni szeretnék karácsonyra. Anyukám hitetlenkedve megsimogatta a fejemet. 30 éves voltam, és addig tűt nem fogtam még a kezemben, de mindenképpen azt akartam, hogy édesanyám jöjjön át, és tanítson meg varrni. A fércöltésig jutottam el, innen a Fércművek elnevezés is. Önirónia, azt jelzi, hogy ennyit tudok. Viszont voltak figurák a fejemben, amiket szerettem volna megvarrni. Elkészültek a karácsonyi ajándékok, aztán később a Meskára is feltöltöttem az első darabokat. 2008 decemberben kezdtem el, és augusztusban  - ma sem tudom hogyan,de - felvettek a Wamp kiállítói közé.  Decemberben mindig 3 vásár van, mind a hármat végigdolgoztam, és a bevételből vettem egy fényképezőgépet. Mivel szerencsére volt egy háló körülöttem, vissza tudtam forgatni a bevételt a vállalkozásba. Azt nem mondhatom, hogy nulláról kezdtem, mert volt helye az alakuló műhelynek a pincében, volt autó, ami megkönnyítette az anyagbeszerzést, volt családi segítségem a gyerekekkel, de minden lassan haladt előre. Apránként, lépésről lépésre, hat év alatt rendeztük be ezt a műhelyt is. Pontosan meg tudom mondani, hogy melyik kisszekrényt vettem először. Emiatt tudom értékelni ezeket a dolgokat igazán.

046.jpg

Lehet, hogy a kezdetek szerények voltak, a műhelyed pedig egy garázsból lett apránként átalakítva, az összbenyomás mégis nagyon profi. A kollekciók harmonikusak és egyediek, a fotók, a webshop, a katalógus is gyönyörű, a leveleket kézzel címzed, mindegyikbe köszönőkártya kerül. Az életed más területein is megjelenik ez az igényesség?

Azt hiszem nekem ez a természetes. Bárhol vagyok, egy pillanat alatt kitöltöm a teret. Sokszor elgondolkodtam már egyébként, hogy ki kellene adni a katalóguskészítést valakinek, de akkor lehet, hogy elveszne a lényeg, az, ahogy én hogyan látom az ékszereket, amiket készítek. Ezt a saját fotók tudják igazán jól visszaadni. Volt már, hogy másokat megbíztam egy-egy részfeladattal, de valahogy nem voltam tökéletesen elégedett az eredménnyel, hiába voltak profik a maguk területén.

Fércelt állatkákkal kezdtél, honnan jött az ékszerkészítés ötlete?

Amikor elkezdtem a varrást, rengeteg anyagot vásároltam, tele lett velük egy szekrény. Közben rá kellett jönnöm, hogy nem tudok varrni a klasszikus értelemben. A környékünkön van egy varrónő, akinél egyszer megláttam egy gombprést. Elindult a vezérhangya a fejemben, hogy ebből még mi mindent lehetne készíteni, például ékszereket is. Aztán a gondolatot tettek követték.

A barátnőim, a férjem is kérdezik, hogy hol van ennek a vége, van-e valamilyen felső határ, amit már nem lehet átlépni? Amíg vannak különböző anyagok, van négy évszak, addig a variációk száma végtelen. A workshopok-on is nagyon jó dolgokat készítenek a résztvevők, azokból az anyagokból, amiket én is minden nap látok, végül olyan kombinációkat hoznak létre, amik nekem eddig még nem jutottak eszembe. Nekem is nagy élmény minden egyes alkalom.ferc1.png

Hogy éled meg, hogy bizonyos rétegekben ismert és népszerű vagy, és az ékszereid alapdarabnak számítanak?

Én a felelősséget érzem leginkább. Az elején a blog írása is játék volt, de most már az interneten sem mindegy, hogy mi jelenik meg tőlem illetve rólam.

A mai napig érdekes olyan visszajelzéseket kapni, hogy fontos amit csinálsz, vagy tetszik és csak így tovább. Persze túl komolyan se szabad venni magunkat. Általánosságban nagy örömmel tölt el, ha valakit egy általam készített ékszerben látok. Nagyon jó érzés mások hétköznapjainak a részese lenni. Az csak hab a tortán, hogyha különleges alkalmakkor is megtisztelnek avval, hogy az én ékszereimet viselik.

Ahogy így körülnézek nálad, és ismerem az ékszereidet is, az jutott eszembe, hogy nagyon jó érzéked van a szép dolgokhoz, és talán ez az erős esztétikai érzék az, ami mindent átitat. A lakásod berendezését, a kollekcióidat, a porcelángyűjteményed, és még ki tudja mit. Inkább az eszközöket kellett elsajátítanod, amin keresztül ezt ki tudod fejezni, hiszen ez talán ösztönösen ott van benned.

Örülök, ha így látod. Eleinte azt hittem, hogy mindenki meg tudja csinálni, amit én, de rá kellett jönnöm, hogy nem mindenkiben van ilyen képesség. Úgy tűnik ez az egyik erősségem, talán jól kompenzálja a hiányosságaimat.  Például az öltözködéshez nem sok affinitásom van. 

Van benned egy nagy rendszeretet és összeszedettség, ami egy művészben nem biztos, hogy megvan.

Ezt anyukámtól örököltem. El tudom képzelni, hogy valaki a káoszból tud alkotni. Nekem az alkotáshoz rend kell, ez alapfeltétel.

Ennél is fontosabb, hogy bármit csinálsz, azt örömből tedd és csak magadat add, mert egy pillanat alatt kiderül, ha nem stimmelnek a dolgok. A termék önmagában nem elég. Manapság mindenből óriási a kínálat. Azt tapasztalom, hogy az embereknek fontos, hogy ki áll a termékek mögött. Ha evvel az emberrel, a stílusával és a történetével azonosulni tudnak, akkor szinte biztos, hogy sikeres lesz az illető.

092.jpg

komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása