A szeretet a legfontosabb érzelmünk

Karácsony a szeretet ünnepe, vagy mégsem? Sokszor a rohanás, feladatok teljesítése, ajándékbeszerzés és főzőcskézés mellett szinte semmi idő nem marad egymásra. Ettől függetlenül szeretem ezt az időszakot, és megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle. Így év végére egy olyan témát választottam nektek, ami a valódi szeretetről szól.

Barbara Fredrickson, a pozitív pszichológia egyik legnevesebb képviselője LOVE 2.0 című könyvében (2014) új definíciót alkot a szeretetről. Ennek lényege, hogy a szeretet nem egyenértékű az elkötelezettséggel, hűséggel, és nem is a karikagyűrűt jelenti az ujjunkon.  A szeretetet az örömhöz, félelemhez hasonló érzelemnek tekinti, bár azt minden érzelemnél fontosabbnak tartja. Szeretetet érezhetünk bárki iránt, nem csak tartós, kizárólagos kapcsolatokban élhetjük meg, de természetesen a közeli viszonyainkban több lehetőségünk van megtapasztalni azt. „A szeretet szó szerint bármikor létrejöhet, ha két vagy több – akár idegen – ember közös – akár gyenge, akár intenzív – pozitív érzelemben osztozik.” (Fredrickson, 2014, 32. oldal).

A szeretet érzelem, tehát általában inkább percekig tart, mint hetekig, hónapokig, és hatással van a testünkre, döntéseinkre, kapcsolatainkra is. Gondoljunk arra, ha pl. örülünk valaminek, sokszor hevesebben ver a szívünk, mosolygunk, úgy érezzük, tele vagyunk energiával, pozitívabb gondolataink vannak, és nyitottabbak vagyunk mások iránt is. Az intenzív öröm érzése azonban lecseng, ami nem jelenti azt, hogy boldogtalanok lennénk, csupán nem élünk folyamatos eufóriában. A szeretetre ugyanez igaz Fredrikson elmélete szerint. Még a legszorosabb szerettünk iránt sem érzünk állandóan valamiféle odaadó melegséget. Persze, szeretjük a férjünket, gyerekünket, sok mindent megteszünk értük, ragaszkodunk hozzájuk, TUDJUK, hogy szeretetkapcsolat van köztünk, de ettől még nem érezzük minden pillanatban a szeretet ÉRZÉSÉT.

Hogy miért fontos ez a különbségtétel? Például azért, mert arra ösztönöz minket, hogy dolgozzunk a szeretetért, ne gondoljuk azt, hogy magától működni fognak a dolgok. Számos kutatás igazolta, hogy azok a párok, akik több közös pozitív élményt élnek át, közös tevékenységeik vannak, időt szakítanak egymásra, többször élik át a szeretet érzelmét. Ezáltal testileg-lelkileg egymásra hangolódnak, közelebb kerülnek egymáshoz, és erősödik a kapcsolatuk is. Ha nehézségek vannak bármilyen kapcsolatunkban, hajlamosak vagyunk vagy a szőnyeg alá söpörni azokat, vagy várni, hogy a másik változtasson, esetleg elkezdjük analizálni a helyzetet, és próbáljuk megoldani a problémákat. Ez utóbbi persze hasznos lehet, de van egy másik, jól járható út is: szerezzük pozitív érzéseket a negatívak mellé. Ha anyagi gondok vannak egy családban, esetleg valaki megbetegszik, vagy sok a nézeteltérés, egy idő után a legtöbb interakció kellemetlen érzéseket generál. A megbeszélési kísérletek sorozata sem éppen a legélvezetesebb időtöltés, bár kétség kívül ez is fontos lehet. Mindenesetre egy szerelmi, vagy egy baráti kapcsolat is mélyrepülésbe kerülhet a sok negatív érzelem miatt, még akkor is, ha a felek tényleg törekszenek arra, hogy jobbra fordítsák a dolgokat. Ezzel szemben a pozitív érzelmek, kellemes közös élmények keresése kitörést jelenthet ebből a lefelé tartó spirálból.

A pozitív pszichológia egyik nagyon fontos tudományosan igazolt eredménye, hogy 3 pozitív érzelem szükséges ahhoz, hogy 1 negatív érzelmet kioltson. Ha ennél kevesebb a pozitív érzelem, vagy több a negatív, az már legjobb esetben is csak egy „épphogy megvagyok” állapotot eredményez.

Hogyan alakul ki a szeretet?

Három szorosan egymáshoz kapcsolódó esemény során jön létre a szeretet érzése.

1. Először fontos, hogy egy vagy több pozitív érzelemben osztozzunk egymással.

2. Másodszor szükséges a másokkal való biokémiai és magatartási összehangolódás, amit

3. a harmadik lépés követ: az a kölcsönös késztetés, hogy invesztáljunk egymás jóllétébe, és törődjünk egymással.

Ezt a folyamatot nevezi a szerző pozitív rezonanciának, ami alatt egyfajta jótékony egymásra hangolódást ért. A pozitív rezonancia nem valamiféle ezoterikus fogalom itt, hanem ahogy a következő cikkben később látni is fogjuk, idegrendszeri és hormonális szinten is végbemenő változás, ami persze a tetteinkben és érzelmeinkben, gondolatainkban is megnyilvánul. A szeretet a többi pozitív érzelemhez hasonlóan nyitottabbá tesz bennünket, ám különleges hatása a személyek közti kölcsönhatásban rejlik. Az érzelmek többsége individuális jellegű, ehhez képest a szeretet, mivel csak kapcsolatokban tud létrejönni,  minden más érzelemnél jobban másokhoz köt bennünket.

A szeretet feltételei

A pozitív rezonancia nem véletlenszerűen lép fel, bizonyos körülmények szükségesek ahhoz, hogy a szeretet ki tudjon alakulni. Az első előfeltétel a biztonság megélése. Ha nem érezzük magunkat biztonságban, ha félünk, szorongunk, ha körülményeink zavaróak, akkor a szeretet mikropillanatait sem tudjuk megélni.

A szeretet második előfeltétele az egyidejű és érzékszervi kapcsolat egy másik élőlénnyel.

Ezek alapján a távolsági kapcsolatok, az SMS-ek, az emailek, a Facebook üzenetek akkor sem hozzák létre a szeretet érzését, ha a tartalmuk történetesen kifejezetten pozitív, sőt, romantikus. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelentősége ezeknek a kapcsolattartási formáknak, ám önmagukban nem alkalmasak arra, hogy valódi szeretet generáljanak. Szinkronizáció, pozitív rezonancia akkor jöhet létre, ha a két személy térben és időben egy helyen vannak.

A szeretet fizikai kapcsolatot igényel, ebből következően nem élünk át szeretet, amikor egyedüllétünkben azokra gondolunk, akiket szeretünk, sőt, akkor sem, ha éppen szenvedélyes szerelemes levelet írunk valakinek. Ezek fontos érzelmek, szükségesek a lelki egészségünkhöz, ám nem azonosak a szeretettel. Az érzékszervi kapcsolatok egyik legfontosabb eleme minden kétséget kizáróan a szemkontaktus. Fontos még az érintés, a mosoly, a hang, a gesztusok, a testtartás is, de a legerősebb összekötő kapocs a szemkontaktus marad, melynek fontos funkciója van a másik szándékának megítélésében is, hiszen egy mosoly sok mindent jelenthet. Lehet gunyoros, önelégült, csúfondáros, de kedves és őszintén barátságos is. A mosoly a szemkontaktus értelmezése révén nyeri el valódi jelentését, megóvva bennünket az eseteges sérelmektől.

Ahogy azt már korábban említettem, a szeretet bármely kapcsolatban kialakulhat. Nem a barátaink, rokonaink számára fenntartott privilegizált értékről van szó. Ez az állítás azonban nem jelenti azt, hogy a szoros kapcsolataink ne lennének fontosabbak egy futó ismeretségnél, melyben történetesen szintén átélhetünk szeretet-mikropillanatokat. A különbség Fredrickson szerint nem minőségi, hanem mennyiségi. Minél több időt töltünk valakivel együtt, minél több a pozitív élmény, érzelem, annál nagyobb eséllyel alakul ki a szeretet érzelme közöttünk. Az így megélt szeretet pedig a pozitív rezonancia által minden alkalommal szorosabban köt bennünket össze a szűkebb, vagy tágabb környezetünk tagjaival.

Hamarosan megjelenő cikkemben a szeretet biológiája lesz a téma.

Forrás: Barbara Fredrickson: Love 2.0. Határtalan szeretet. Akadémiai Kiadó, 2014