1. Jól érezni magam a bőrömben úgy, ahogy vagyok. Kiszállni a "majd ha 10 kg-val kevesebb leszek/10 kg izommal több lesz rajtam, milyen szép lesz minden" ördögi köréből. 

2. Minimalizálni a "muszájmegcsinálni"-feladatokat amennyire csak lehet, és maximalizálni a "jó, hogy ezt is átéltem" típusú élményeket.

3. A pillanatban maradni: "de jó a fiammal vonatozni, itt és most." Nem azt várni, hogy már járjon, beszéljen, kompromisszumkész legyen, stb. Nem arra gondolni, hogy nincs elmosogatva. Nem azon rágódni, hogy tegnap mi volt, nem azon aggódni,  hogy holnap mi lesz. 

4. Feltornázni magam a prioritáslista aljáról legalább a középmezőnybe. Énidő.

5. Ápolni a kapcsolataimat. Hálásnak lenni azért, hogy a dédszülők, nagyszülők, szülők, gyerekek, unokák, dédunokák útja keresztezheti egymást. Meghallgatni a régi időkről szóló történeteket, akkor is, ha már sokszor hallottam, és megnyugtatni a nagymamámat, hogy nem, nem engem ütött el a vonat. Örülni annak, hogy vannak "éppen arra járunk, beugorhatunk hozzátok?"-barátaink, és szakmailag, emberileg támogató kollégáim. Nem a hiányokra figyelni, hanem annak örülni, ami van.

6. Bekapcsolni a spirituális dimenziót.

7. Nem túltervezni, nem túlgondolni. Ennek jegyében a listát a magam részéről itt le is zárom :-)

2017, várunk!

Fotó: Riccardo Bruni