Sok szó esik mostanában arról, hogy mi a nők szerepe, feladata a világban. Fontos téma, de nézzük most meg az érem másik oldalát. Fiús anyukaként elgondolkodtam, hogy a fiaim, leendő társak, apák, beosztottak, főnökök, állampolgárok és világpolgárok mit tehetnek majd azért, hogy élhetőbb legyen a világ, amibe belenőnek. Vagy ha a világ nem is, az ő szűkebb, tágabb környezetük. Mindaz, amire ők hatással vannak és lesznek. Milyen értékeket adhatnék át szülőként a fiaimnak, hogy teljes életet élhessenek majd, boldogok legyenek, és másokat is boldoggá tegyenek. A férfiakon is sok múlik, az ő társ-, apaszerepükön.

Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, egy mondatban ezt írnám: tanítsd meg a fiaidat vasalni, és több gyerek fog születni, boldogabb családokba.

Igen, nagyon leegyszerűsítő, tudom, talán még provokatív is. De akinek van füle, hallja. Állhatna a vasalás helyett bármilyen klasszikusan a nőknek fenntartott munka, amit egyébként (nagy)polgári családokban sosem a ház úrnője végzett, hanem a személyzet, a cseléd, a bejárónő. Nincs baj azzal, ha le vannak osztva a feladatok, nincs baj azzal, ha a férfi nem vasal, nem mosogat. Mindaddig, amíg ez egy közösen vállalt leosztás, ami mindkét félnek jó. Nehezen tudom beleérezni a valódi szeretetet abba a helyzetbe, amikor a férj és a feleség 8-8 óra munka után hazaér, majd a férj lepihen, esetleg valamilyen hobbijának hódol, eközben a feleség elvégzi a többórányi házimunkát és kikérdezi a leckét, majd éjfélkor fáradtan ágyba zuhan. Sok családban Magyarországon ez a hétköznapi valóság. Aki gyerekeket nevel, dolgozik és próbál a felszínen maradni, pontosan tudja, milyen sokat jelent egy támogató, felemelő társ, aki valóban társ, és társként kezeli a feleségét is. Nyilván vice versa. Az a férj, aki tiszteli a feleségét azért, hogy évekig a gyerekek és az otthon válik az élete fő színterévé. Elismeri, hogy ez munka, nehéz munka, megfizethetlen munka. Azt tapasztalom, hogy azok a házaspárok tudnak hosszú évekig boldogan élni, ahol ez a csapatmunka megvalósul. Sokféleképpen, sokféle leosztásban lehet harmónia, csak legyen. Van, ahol a nő otthon marad, a férfi dolgozik. Van, ahol mindketten dolgoznak, néha a férfi vállal többet a családi feladatokból, máskor a nő. Nem kell patikamérlegen mérni az elvégzett munkaórákat, sőt. De a nagy aránytalanságok törvényszerűen az egyik, majd ezáltal a másik fél boldogtalanságához vezetnek. Aztán a boldogtalan, kielégületlen fél, felek máshol keresnek vigaszt, vagy sikerrel, vagy sikertelenül.

Nade vissza a kiindulóponthoz. Mit szeretnék én megtanítani a fiaimnak, hogy ők jól csinálják majd? Íme:

Tanítsd meg a fiadnak, hogy legyen bátor és erős.

Tanítsd meg, hogy az az igazán erős, aki a saját indulatain, és nem másokon uralkodik. Aki felemeli a gyengét és segít neki megtalálni a maga erejét.

Tanítsd meg a fiadnak, hogy aki erős, gyengéd is tud lenni. Aki erős, képes arra, hogy kimutassa a gyengeségeit és segítséget kérjen.

Tanítsd meg a neki, hogy a legnagyobb erő a szeretetben van.

Szeresd úgy, hogy szeretni tudja magát és szeretni tudjon másokat.

Mutasd meg neki, hogy a szeretet nem csak szavakban, hanem tettekben áll. Olyan hétköznapi gesztusokban, mint egy mosoly, egy érintés, egy ki nem mondott gondolat, egy átvállalt feladat. A másik hibáinak befedezése.

Tanítsd meg arra, hogy az az erős, aki a kudarcok után is talpra áll, nem az, aki sohasem hibázik.

Tanítsd meg a fiadnak, hogy legyen bátor. Mondd el neki, hogy a bátrak is félnek, csak felülkerekednek a félelmeiken. Mondd el, hogy a legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy szembenézzünk önmagunkkal, hogy beismerjük a tévedéseinket, hibáinkat, és kimondjuk: bocsánat. Bátorság kell ahhoz, hogy megnyíljunk mások előtt, megmutassuk magunkat.

Bölcsesség kell ahhoz, hogy tudjuk, ki előtt válhatunk sebezhetővé.

Tanítsd meg neki, hogy legyen hűséges a hitéhez, az ígéreteihez, az esküjéhez. Hogy legyen igazságos, de nem ítélkező: a gerendákkal van dolga, nem a szálkákkal.

Tanítsd meg neki, hogy legyen egyenes, mondjon igazat. Te is mondj igazat neki.

Tanítsd meg neki, mi a jó, és mi a rossz. Akárhogyan is változik a világ, akármit is mondanak magasan képzett tudósok vagy hangos ripacsok, kell egy biztos alap, amire támaszkodhat, egy iránytű, ami segíti az útján.

Tanítsd meg a fiadnak, hogy a nő társ, a család közös projekt, a házimunka nem nőnemű.

A példáddal tanítsd minderre, másképp nem tudod.

Önmagáért szeresd, öleld sokat, a nehéz napokon viseld el. Mondj neki nemet, hogy hagyd őt is nemet mondani.

Tölts vele időt, mert az idő élet. A bizalom a legózás és bújócskázás közben épül.

Legyél érte mindennap hálás. Egyszerűen azért, hogy létezik, lélegzik, neked mondja egy nap ezerszer, hogy anya.

Nevess vele, nevess magadon, a túléléshez kell a humorod.

És végül: ha szülő vagy, legyél erős és bátor!

Jantek Gyöngyvér, klinikai szakpszichológus